Baromfiudvar

2013

 

Most a téli szállás kb. 300 nm, mert nem szeretném ha nagy területen kiírtanák a füvet az állatok. Tavasztól egybe lesz nyitva egy másik résszel, tehát 1600 nm-en lesz kb. 10 tyúk, 2 liba, 3 kacsa (és reméljük a szaporolatuk), ja és a malackák. A birkák mennek le a legelőre, ők csak a telet töltik itt. Van két kísérleti körágyásom a tavaszi részen, ezt terveim szerint átkapirgálják majd (már hordtunk rá szénát, trágyát), és utána az egyikbe krumpli megy, a másikba pedig kukorica és tök vegyesen. Ekkor persze már nem túl jó ha itt van az állatkák, szóval ezt a részt lezárjuk, és mennek át a másik kb. hasonló nagyságú részre, ahol gyümölcsfák vannak, szóval szedegethetik majd össze a kártevőket. Nyár végén pedig megint mennek vissza az első helyre. Most ezek az elképzeléseink. Aztán, hogy mi lesz, az majd kiderül. :)

 

Először 30 életrevaló tanyasi csirkével kezdtünk még két éve az előző lakhelyünkön. Sajnos nagy volt a veszteségünk. Néró többet evett belőlük, mint mi. Volt, hogy egy tyúk kintmaradt, nem zártuk be, persze aztán a kutyánk megtalálta, volt olyan is, hogy berepültek Néróhoz, és azok többé már nem jöttek ki. Szóval elég sokat megevett a vizsla németjuhász keverékünk, valamennyit mi is ettünk, aztán itt Pingyomon a ragadozómadarak is tizedelik őket, így most kb. 5-6 van belőlük. Jól tojnak, szépek, csak kevesen vannak.

Tavaly tavasszal vettünk az ónodi vásárban erdélyi kopasznyakúakat is 10-et, most egy sincs belőlük. Ezek nagyon bénácskák voltak szegénykék. Nem tudom mi bajuk volt. Arra tippelünk, hogy belterjesek lehettek.

Ja és nagy nehezen ültettünk mi is. A mi tyúkjainkat nem sikerült rávenni a kotlásra, így a szomszédból kaptunk egy japán tyúkocskát, így lett 7 kiscsirkénk a saját tojásainkból. Ebből egyett Zente agyonszeretgetett, egyet elvitt valamilyen ragadozómadár (ez volt Zengő ölcsirkéje), és egyet valószínűleg megnyomtak a birkák elpusztult.

Kakasunk már nem volt egy ideje, most kaptunk egy gyönyörű kopasznyakút.

Idén nem nagyon szeretnénk erőltetni a tyúkokat, mert a koppasztás nem a kedvencünk, amúgy meg nem vagyunk nagy tojásfogyasztók sem, szóval szeretnék néhány japán tyúkot, és valami edzett őshonos vérvonalat behozni, és ennyi. Majd meglátjuk mi lesz.

 

Van még két libánk, amit cseréltünk. Én nem szerettem volna, de Zsolti azzal győzött meg, hogy hátha elűzi a ragadozómadarakat. Ez nem jött be, de a libák megmaradtak. Majd meglátjuk mi lesz velük. :)

 

Kaptunk ajándékba 3 néma kacsát. Most ez sem hiányzott volna, mert van elég tennivaló, de télen azért jólesik néha a kacsasült, ezért ebbe én is belementem.

 

 

2014

 

Az etetés egyre nehezebben ment. Nagyon szemtelen a birkák, alig lehet tőlük bemenni. Nagyon idegesítőek. Ezért addig rágtam Zsoltinak a fülét, amíg kidolgoztunk egy új rendszert a lényeg az, hogy ahogy bemegyünk a tyúkudvarra rögtön egy kis részen meg lehessen oldani mindent. Szóval a meglévő központi 300 négyzetméternyi területből leválasztottunk rögtön a bejáratnál egy kis részt. Itt vannak most a nyúltraktorok, és a tyúkól, a malacoknak a helye. A másik részén vannak a juhok. Így inni nekik is tudunk könnyedén adni, de nem kell velük harcolni, ha nyulaknak akarok bármit adni. A malackák, baromfik szabadon járnak kelnek. Úgy van megcsinálva a kerítés, hogy az okos, ügyes kismalacok át tudnak menni a juhokhoz is, ők viszont nem tudnak elmenni a helyükről. A fő helyről most is kijárnak az ezerpárszáz négyzetméteres területre  a többiek. A juhok majd tavasszal itt kezdik a legelést, aztán mennek a tyúkudvar alsó részére, ami most le van zárva, az pedig 2000 m2.

 

Ez a központi rész:

 

I

Ez pedig a tyúkudvar felső része:

 

 

Másik nehézség, hogy a kacsáknak és a libáknak nincs saját helyük, ahova éjszak be tudjuk zárni őket. Sajnos a tojókat elvitte valami, csak a búslakodó gácsér és a gúnár maradt nekünk. Amikor eltűnt egy kint maradt tyúk, egy kacsa..., akkor mindig nagyon elkeseredtünk, és úgy gondoltuk csinálni kell valamit, de mivel nem volt egységes elképzelésünk, így a tengernyi dolog között eltűnt ez a projekt,és csak akkor került újra előtérbe, amikor újra lába kelt valakinek.

 

Ültetés: A kacsa már majdnem elült, amikor elvitték. A liba nem akart elülni, így megzápultak a tojásai. Egy vagy talán két tyúkunk is elpusztult mielőtt kikeltette volna a tojásait. Egy japán keltett egy kis csapatot, akik nagyon szépen fejlődtek, az ő életüknek a saját kutyánk vetett véget. Ezt majd részletezem a kutyákról szóló részben. Összesen talán egy saját nevelésű kakasunk lett.

 

Új lakók: Mindig elcsábulunk, és újabb állatokat szerzünk be. Ebben idén nyáron volt egy nagy hullám. Megbeszéltük, hogy jó lenne egy két japán tyúk, erre hazaállított Zsolti egy kakassal, és elég sok tyúkkal. Már kicsit elegem lett abból,hogy megbeszélünk valamit, aztán teljesen mást csinálunk, így Zsoltira hagytam az állatokat, így már én nem is tudom, mennyi állat jött még. Kerültek hozzánk még tyúkok, és rengeteg gyöngyi. Tőlük zeng az egész környék. Ez a sok baromfi most már újra megnehezíti az etetést, mert alig lehet tőlük közlekedni. Beszéltük, hogy vágni kellene őket, de igazából annyi húsunk van, hogy esély sincs megenni őket. Eladni meg nem akarja Zsolti, szóval valószínűleg marad a rikácsoló nagy banda. :)

 

Ja és az új kacsákról majdnem el is feledkeztem. Megegyeztünk Zsoltival, hogy legalább a gúnárt vágjuk le Márton napra, és akkor a gácsér maradjon, és hozzon hozzá lányokat, hogy ne búslakodjon egyedül, és tavasszal tudjunk ültetni. Nem tudom, hogy mi lesz velük, mert zárható helyük még mindig nincs.