A 2014-es veteményes
A kartonpapíros körágyások:
Ahogy már írtam 3 ilyen ágyást készítettünk 2013-ban. Sajnos az egyiket rossz helyre tettük, így ezt hagytuk visszafüvesedni. A másik két ágyás viszont jól sikerült, a helye is nagyon jó (közel a házhoz, vízhez), szeretik itt lenni. Nem sokat foglalkoztunk vele egyszer takartuk ültetéskor, utána egyszer voltak talán gyomlálva és újra takarva. A mulcsnak köszönhetően egyenletesebben nedves volt a föld.
Az egyik körben uborka volt kukoricával. Az uborka öcsényi tájfajta volt. Nagyon brutál volt. Akkora levele volt, mint a töknek. Kevés kelt ki, de az úgy befutotta az uborkahálót, hogy alig fért rajta. Finom is volt, jó is volt, szép is volt, csak az eső hamar tönkretette sajnos. Mellette lévő kukorica nem jött be. Szintén a génbankból volt, valami bizar kék szemű, de nem lettek szép csövek, és nem is kápráztatott el az íze sem.
A másik körben paradicsom volt. Kb. 10 fajta génbankos paradicsom. Gyönyörűek voltak. Féltünk is,hogy mit csinálunk majd ennyi paradicsommal, addigra az eső tönkre is tette. Így megoldódott a probléma. Enni azért tudtunk egész nyáron paradicsomot. A patvarci szőlőszem nagyon jól bírta, rengeteg volt rajta, és a gyerekek imádták.
A két felásott körágyás:
Szintén még az előző évben lett felásva a tyúkudvar felső részén (három részre van osztva a területük, a baromfiudvarnál majd részletezem), és szintén nem lett mindkettő bevetve. Itt a gond az idő, és energiahiány volt. A felsőbe Zsolti vetett, nekem már arra nem volt energiám a többi mellett. Így ez az ő kísérlete volt. Volt benne krumpli, kukorica, csicseriborsó, paradicsom, és még ki tudja mi. Egész jól sikerült.
A két nagyobb felásott terület:
Az egyik egy hagyományosabb veteményesnek mondható 3-400 m2-es előző évben felásott terület. 4 részre osztottam a területet. Az egyik felében a tápanyagigényes növények kaptak helyett (fele krumpli, másik része kukorica, tök, és a maradék paradicsompalánta. A paradicsom nagy hőségben lett elültetve, a sok csapadék ellenére sem bírta öntözés nélkül, mulcs nélkül. A kukorica szintén génbankos magból volt, és rossz volt, kevés szem volt rajta. A krumpli jól sikerült. Kaptunk sarpo mirat, meg még egy pár fajtát ültettünk.
A másik felében még előző ősszel lett áttelelő borsó, fokhagyma ültetve egy pár sorban. Egyébként a fele kb. borsó volt, a másik fele bab, répa, saláta, hagymák... A borsó gyönyörű volt, sok volt rajta, és mivel különböző tenyészidejű fajtákat ültettünk, egész sokáig élvezhettük. Viszont rengeteg volt, és hiába legelték a gyerekek folyamatosan, így is sok volt nekünk. Egy részét megszárítottam, de a tárolás nem sikerült jól, és bepenészedett. A répát, salátát, hagymamagot kb. 5ször vetettem. A sor nagy részéről teljesen eltűntek a magok. Végül azért sikerült, és lett répánk. Hagyma csak a dughagymákból, a saláta meg egyszerre volt sok.
A másik nagyobb részbe zabos lucernát vetettem. Kicsit megkésve, kicsit kevés energiával, és szélben. Így kicsit hézagosan kelt a lucerna, de azért egész jól sikerült. Az első kaszálás kicsit elkésett, így a zabnak már nem lett olyan jó a minősége, és az egyik boglya kicsit be is melegedett sajnos.
Egyebek:
A tyúkudvar alsó részére erdőkertet szeretnénk. Egy pár gyenge erőtlen próbálkozásunk volt (kukoricával, tökkel), de ebből nem lett semmi, erre már nem volt energia.
Hogy ne unatkozzunk, megvettünk egy újabb telket is. Ez a legfelső területünk mellett van, közvetlenül a nagy veteményesem mellett. Egy nagy susnyás volt az egész, teljesen benőve, alig tudtunk bejutni a telekre, a sok csipkétől, szedertől. Úgy gondoltuk, hogy ez majd jó kiegészítése lesz a felső veteményesnek, először erdőkert jelleggel kisebb területeket használva. Amikor sikerült bejutnunk akkor döbbentünk meg, hogy itt nem csak nagy szilvafarengeteg van, hanem van egy pár tölgyfa is. Na ezek azért nem volt szívünk kivágni. Most így néz ki a terület:
