Kutyáink

Van egy 9 éves németjuhász magyar vizsla keverék kutyánk. Még mindig nagyon habókos szeretnivaló kutya, de sok hasznát nem vesszük. Vadászvér csörgedezik benne, és nem is volt állatokhoz szoktatva, így most ha a közelébe kerül valami, akkor addig játszik vele, amíg az bele nem hal. :( Így őt most egy kb. 400 nm-es helyen tartjuk bezárva, és néha kijön a többi kutyával játszani.

Amikor költöztünk rögtön felmerült bennünk, hogy kellene egy olyan kutya, aki illene ahhoz amit csinálni fogunk. Nekem rögtön egy komondor és egy puli jelent meg a lelki szemeim előtt. Gondoltam kezdjük a kisebbel. :) Elkezdtem olvasgatni a puliról, illetve csak kezdtem volna, mert hamar elcsábított a többi magyar pásztorkutya. :) Beleszerettem a mudiba. Fakót szerettem volna, de ez nem túl gyakori. Végül Sirokról került hozzánk egy fekete gyönyörűség, Tücsi. Az anyja törzskönyvezett, az apja pedig pásztorkutya. Tudtam, hogy jól választottam, annyira illik hozzám ez a kutya. Imádom. Nagyon okos, értelemes, nem olyan hiperaktív, mint egy magyar vizsla (bár tud olyan is lenni). Sajnos nem úgy alakult, hogy annyit tudjak vele foglalkozni, mint ahogy azt szeretném. A gyerekek mellett elég nehéz volt sokáig. Most sem egyszerű, de már jobban megy. 

Aztán egyszercsak felhívott a tenyésztő, hogy van egy másik hasonló párosításuk, és ott várható fakó kölyök. Ááááááá. Elcsábultam. Ősszel mentünk érte. Nehéz volt a választás. Három fakó kan kölyök volt. Egy nagyon aktív, belevaló, egy közepes vérmérsékletű, nem olyan szép kutyus, és egy szép, de kicsit félénk kutya. Nem tudtam választani. A csúnyácska nem tetszett, a félénk szimpi volt, de nem tudtam, hogy Zente mit fog vele művelni, elég strapabíró lesz-e hozzá, a belevalón látszott, hogy jó választás lehet, kell vele foglalkozni, de nagyon jó kutya lehet belőle. Amikor látták, hogy a félénk felé húz a szívem, azt mondták, vigyem el kis csibészt is, mert tudják, hogy nekünk van elég terület, viszont, ha ezt a kutyát sima kertes házba viszik, és nem lesz feladata, szétszed mindent. Juhásznak nem akarják adni, mert vannak nem túl pozitív tapasztalataik. Így végül két fakó mudival tértünk haza Betyárral és Legénnyel.

Most ők hárman vigyáznak ránk, jeleznek mindent, és szednek szét mindent.

A kis kutyaidomár:

Ja és a játszótársuk Kajla: